13.Ciki,ciki hátán

A gyönyörű nap sütés égette a szemem,az ágyamban nyújtóztam egyet de vigyáztam a már begipszelt kezemre.A lábamon csak egy vékonyabb kötés volt ugyanis,az nem volt olyan vészes mint a kezem.Az utóbbi két napban kisem mentem a szobámból.Csak Cher-el beszélgettem,ő hozott nekem enni meg inni és szólt,hogy ha a többiek elmentek mert csak akkor keltem ki egy kicsit az ágyból.Beszéltem Cherl-vel és megmondtam neki,hogy este szeretnék próbálni amikor a többiek nincsenek ott.Szerencsére megértette a helyzetem és elfogadta.Harry-t kezdtem elfelejteni,2 napon keresztül nem láttam és még a hangját sem hallottam.Eleinte próbált velem beszélni.Kopogott az ajtón reggeltől estig de nem engedtem be.Szerencsére Cher elküldte,hogy most nyugalomra van szükségem.Azóta nem próbálkozik.Nem tudom mit akarhatott de nem is érdekel.Louisal sem beszéltem a veszekedésem óta.Olyan volt mintha nem is élnék nem látnak engem de nem is hallanak.Jenna hazament de nehezen hagyott itt ilyen állapotban.Anyuék még mindig nem tudnak  a balesetről de ma sajnos látni fogják a gipszemet a színpadon.Cheren kivűl még mindig mindenki azt hitte,hogy Harry miatt ilyen a kezem és a lábam.-hosszas gondolkozásomat Cherl szakította meg.Kicsapta az ajtót és ideges arccal leült mellém az ágyra.Hátt ez szép ébresztő.
-Mi a baj?-kérdeztem miközben féálomban,nagy nehezen felültem és nagyokat ásítottam.
-Sajnálom,Natlie de ma muszáj lesz lejönnöd a próbára-válaszolt halkan.
-Hogy mi?Nah,nem az nem lehet.Cherl tudod jól,hogy nem szeretnék ezek után a többiekkel találkozni.Azt hittem ezt már megbeszéltük.-ébredtem fel hirtelen.
-Natalie én nem tudok mit csinálni.A pródukcer rájött,hogy te esténként próbálsz és leordította a fejem.Ha a versenyben szeretnél maradni akkor sajnos ma muszáj lesz lejönnöd próbára.Sajnálom.-Mondta.Hirtelen eszembe jutott Harry,majd Louis is és a többiek.Láttam magam előtt a lenéző arc kifejezéseiket.Sajnos nem tudok mit csinálni mert már az is nagy szívesség volt,hogy éjszakánként fent volt velem és gyakorolt Cherl.
-Egyszer úgy is lekel majd innen menned-szóritotta meg a kezem Cherl.Hátt igen de ne pont most,pont ma.
-Semmi baj te mindent meg tettél.-dőltem vissza a párnámba.Most mit csináljak?Mit mondjak majd nekik?Egyáltalán még akarnak majd velem beszélni.Már hallom az új becenevem nem hercegnő hanem hisztismirtir vagy drámakirálynő.Áhh,tökmindegy Louisnak úgy is lesz valami ötlete.
-Sajnálom.Most mennem kell.A próba 20 perc múlva lesz.-mondta Cherl majd az ajtó felé sétált.
-Felülküldenéd hozzám Cher-t?-kérleltem Cherl-t amire csak bólintott egyett és kiment az ajtón.Ezer
 meg ezer érzés kavarodott bennem.Izgulás,szomorúság,féltékenység,félelem,szégyen érzett.
-Jézusom,Natalie hallottam,hogy lekel jönnöd ma.-csapta ki az ajtót Cher majd gyorsan leült mellém egy székbe.-de ne aggódj ott leszek melletted egész végig-fogta meg a kezem.
-Cher most őszintén,mit gondolnak rólam a többiek?-tettem fel a kérdést amire Cher arca elkomorult és a földet kezdte bámulni.-Tehát nem jót.-mondtam ki helyette és a párnát a fejemre szorítottam.
-De-de!Csak nem értik miért zárkózol be ide és,hogy miért nem hallgatod meg Harryt.-mondta Cher de Harry nevét olyan halkan mondta,hogy szinte már nem is  hallottam pedig pár centire ültem tőle.
-De ne aggódj mert nem fognak neked mondani semmi rosszat.Híggy nekem.Nem kell senkihez hozzá szólnod.És,hogy ha kérdezősködni kezdenek akkor majd elhúzlak tölűk vagy rájuk szólók.Hiddel félnek tőlem.-nevette ell Cher a mondat végét.
-Talán igazad van.Történt már velem ennél is rosszabb.Valahogy túl élem.
-Nah látod.Akkor gyere le velem most reggelizni.-mondta miközben lehúzta rólam a takarót.
-Na,nem!Erről nem volt szó.-fakadtam ki magamból.
-De most van.Jaj Natalie ne kéresd magad-húzott le Cher az ágyról.Sokk nehéz harcolás után megadtam magam és öltözni mendtem.Direkt olyan ruhát kell keresnem amiben eltudom takarni az arcom.Hosszas gondolkozás után felvettem egy lila kapucnis melegítőt egy buggyos melegítő gatyával.Kontyba fogtam a hajam és ráraktam a kapucnit.Ezúttal nem is sminkeltem.

-Ez most komoly?Ennyire ne vidd túlzásba az elrejtőzést-gúnyolódott Cher.
-Nagyon vicces.-nevettem majd kiléptem az ajtón.Hangos nevetés ütötte meg a fülemet.
-Ohh,nem érnek rá majd talán később.-torpantam meg és vissza akartam fordulni de Cher elkapott.
-Natalie!Menj!-szólt rám majd a lépcsőhöz lökdösött.Ne már nem akarok.Lassan apró léptekkel mentem előre.
-Jaj,ne húzd már az időt.-lökdösött le a lépcsőn.Amint lelökött a többiek mind rám néztek a nappaliban.Mindenki tátott szájjal bámult rám.Harry a kanapén ült Louisék mellet amikor meglátott egyenesen rám nézett.Síri csönd uralkodott ell.Gyorsan visszafordultam és visszaakartam menni a szobámba de Cher lefogott.
-Engedj már ell.-morogtam neki de miután rájöttem,hogy ez nem használ kiszaladtam a konyhába.Shopiát sehol sem láttam.A konyhában senki sem volt.Leültem az egyik székbe az asztalnál a fejemet a kezeimbe temettem.
-Szia Natalie.-ült le mellém Naill.Legalább ő nem haragszik.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Nem vagy éhes?Sütöttünk rántottát.Nem a legjobb de meglehet enni.-mosolygott Naill.
-De igen kérek.-mondtam Nailnek majd átöleltem.Fogalmam sincs miért tettem csak jólesett,hogy valaki törődik velem Cher-en kivűl.Először Naill meglepődött majd erősen szóritott magához ő is.
-Köszönöm-engedtem ell egy pillanatra.
-Mit?-vágott értelmetlen arcot.
-Hogy te nem utász-mondtam majd megint megöleltem ekkor vettem észre,hogy Harry az ajtóban áll és minket nézz.Nem tudom,hogy mióta állt ott de csak azt nézte ahogy Naill-el egymást öleljük.Majd egyszer csak kiment a konyhából és becsapta az ajtót.
-Ez mi volt?-kérdezte Naill majd elengedett és a hűtöhőz ment.
-Nem tudom,gondolom az ajtó becsapódott a szél miatt.-mondtam.De nagyon jól tudtam,hogy nem a szél miatt van.
-Tessék.-tette le elém a furcsa kinézetű tojást Naill.

                                                                      #######
-És akkor még egyszer utoljára egy-két-há-négy-öt-hat-hét-nyolc.-mondta az egyik tánc tanár majd  a mögöttem álló táncosok táncolni kezdtek.Imádok táncolni de most nem tudtam.Egy két fej és kis karlenditést kaptam.
-Rendben,ennyi elég lesz.Ügyes voltál Natalie.-dicsért meg Julie a tánc oktató.-Most a One Direction jön-kiabálta Julie majd az öt fiú feljött a színpadra én pedig közben mentem le.ÉS akkor megláttam Harryt.A fiúk mögött ballagott zsebre tett kezekkel.Csak egymás szemeibe néztünk és nem is figyeltem merre megyek.
-Natalie,vigyázz.-kiáltott rám Harry de már késő volt leestem a színpadról.
-Jól vagy?-segített fel Harry.Nem válaszoltam csak bólogattam és gyorsan elmentem a színpad közeléből.Ilyen cikit,istenem. Még volt egy próbám az ének tanárral majd mentünk öltözni estére.