Liam szemszöge:
Már reggel 6 óra volt így világos lett végre az utcán.4-órája kerestük már Natalie-t de sehol sem volt.Iszonyatosan aggódtam.Csak nem lehet,hogy..Nem az biztos nem történhetett meg.Natalie még él és semmi baj a sincsen.Nem hívtuk még fel a rendörségett mert tudtuk,hogy jól kell lennie.A szemem már leragadt az álmosságtól.Így nem is szabadott volna vezetnem.Cher fél álomban kiabálta az ablakból Natalie nevét.Rebecca már ell is aludt.Az éjszaka minden járokellőt megkérdeztünk de senki se látta Nataliet.Hirtelen megcsörrent a telefonom.Háll istennek meg van-terült ell egy nagy mosoly az arcomon.A telefon csörgésre fel kellt Rebecca és Cherel mosolyogva figyeltek engem.Leparkoltam az útszélére és ránéztem a kijelzőre.
-Simon-sóhajtottam fel mivel akkor még mindig nincs meg Nati.A lányok is hátra dőltek és duzzogtak.Cher már a sírás határait járta.
-Igen?Nem volt rá időm,Tényleg?,Még is hogyan?,Már is ott leszünk,Nem kell majd felhívom őket.-tettem le a telefont.A lányok izgulva figyeltek rám.
-Mi történt Liam?-kérdezte Rebecca amire én semmit mondó arcot vágtak.
-MEG VAN NATALIE!-orditottam fel megkönnyebbülten.A két lány először dermedve nézett maga elé majd síkitozni kezdtek.2 perc vidámság telet ell ami nem is ártott mert mindenki csak sírt meg szomorokodott ma.
-Még is,hol volt?-kérdezte Cher,aki már örömében elejtett egy két könnycsepett.
-Csak annyit tudok,hogy egy idős néni talált rá,mert állitolag Nati egy kicsit megsebesült.Majd elvitték az x-faktor házba.-mondtam és közben nagyokat vigyorogtam.
-Istenem.Köszönöm!-kiabált fel Rebecca.
-És most jól van?Mit csinál?-érdeklődött Cher a barátnője után.
-Alszik.Azért sem nem tudjuk,hogy mi történt vele.-mondtam majd elő kaptam a telefonom.Felhívtam Niall-t..
-Nah,szia meg van Natalie?-kérdezte Niall.
-Meg van!-nevettem a telefonba.Hallottam,hogy Naill megkönnyebbülten kiabál egyet.
-És még is hol találtátok meg?-kérdezte miután vagy 1 percig kiabált a telefonba.
-Nem mi találtuk meg.Hanem egy idős néni.Nem tudjuk mi történt vele.Állitolag megsebesült.Most az x-faktor házban van és alszik.-komolyodtam ell egy pillanatra.
-Remélem nincs nagy baja..-sóhajtott Naill.
-Én is de,haver léci hívd fel a többieket is.-mondtam mert már nagyon haza akartam menni.
-Jó-jó,Nah szia.-mondta majd letette.Gyorsan haza vezettem.10 perc kocsikázás után haza is értünk.Örülten,szálltunk ki a kocsiból.Cher úgy nyitotta ki az ajtót mint egy vadállat.Ekkor láttam meg,hogy Natalie még mindig alszik.Cherl a kezét szorítja.Simon idegesen telefonál.
-Sziasztok-köszönt könnyes szemmel Cherl.Az arcát látva nagyon megijedtem de szerintem a többiek is.Közelebb léptünk az ágyhoz ahol Natalie feküdt.
-Szia,úgye jól van?-suttogtam.Amire Cherl remegve kitakarta Natalie kezét.Egy vízes ronggyal volt bekötve.A kötést is elkezdte óvatosan leszedni nehogy felkeljen.Fogalmam sincs mire készül.
-Nézd meg magad.-szólalt meg végre amire megint könnyezni kezdett.Ekkor láttam csak meg a véres kezet.Egy percre éreztem ahogy leáll a szívverésem.Majd hallottam ahogy Cher is könnyezére kezdett.Megdermedve álltunk és szegény Natit bámultuk.Csak egy kérdés járt a fejemben.Mennyit szenvedhetett?
Natalie szemszöge:
Már megint egy nagy fájásra ébredtem.Ijedten kinyitottam a szemem.Előttem ült Jenna.Kivolt sírva a szeme.A lábamnál Cher.Egy másik széken Rebecca és Katie.Hogy kerültem már megint ide?
-Jaj,Natalie.-szorított magához Jenna.Éreztem rajta,hogy már teljesen kikészült.Miután elengedett Cher is a nyakamba borult.Szép ébresztő,kősz lányok.
-Ugye nem fáj a kezed?-kérdezte Cher kétségbe esett arcal.Ekkor jutott eszembe csak a kezem.Gyorsan elővettem és ránéztem.Még mindig bevolt kötve.Óvatosan,nagy fájások közt levettem a kötést.Három csontig hasító karcolás volt a kezemen ami még most is vérzett.Szörnyülkődve bámultam a kezem.Mit
tettem?Miért kellet elrohannom Harry miatt?Ezt már megint elcsesztem és itt a jutalmam.A többiek csak engem figyeltek ahogy a sebeimet tapogatom.
-Natalie ezt miért kellet?Miért vagdostad meg magad Harry miatt.-lépett közelebb hozzám Rebecca is.Hogy mi?Én nem vagdostam meg magam!Remek ilyeneket feltételeznek rólam.
-Én nem vagdostam meg magam-ordítani akartam csak annyira ki voltam száradva,hogy nem jött össze.A többiek látszólag nem hittek nekem de most nem volt erőm veszekedni.
-Szólók a többieknek,hogy felébredtél.-mondta Katie majd az ajtó felé sétált.
-Várj!Harry-t ne enged be hozzám.-mondtam mielőtt elment volna.Vágott egy sajnálom-arc kifejezést majd kiment.Csak ne jöjjön be Harry.Most ne!Abban a percben összetörök és a maradék erőm is elfogy.
-Natalie!-vágta ki Louis az ajtót majd megölelgetett.-Annyira örülök,hogy jól vagy.-suttogta.Mosolyogtam eggyet de nem tartott sokáig mert Naill is a karjaiba zárt.
-Istenem,Natalie.Fogalmad nincs róla mennyire agodtam.Ugye jól vagy?Fáj a kezed?Nem vagy éhes vagy szomjas-anyáskodott Naill,ami most nagyon jól jött nekem.
-Nyugi..de azért egy nagy pohár vizet elfogadok.-dadogtam neki és azzal a lendülettel ki is ment a konyhába.Liam,Zayn,Nicoló,Aiden és Mary is megölelgetett.Csak Harry-t és Shopiáékat nem láttam hál istennek.Naill is visszatért a vízzel majd a leült egy székbe velem szembe.Óvatosan felültem és inni kezdtem.Mindenki az ágy körül ült és engem nézett.
-Akkor nem fáj a kezed úgye?-érdeklődött Liam.Ekkor esett le,hogy ők még a lábamról nem is tudnak.
-Nem annyira.Most már sokkal jobb.-mondtam és mosolyogni kezdtem.Mindenki aranyosan mosolygott rám vissza csak Louis nem.Látszott,hogy bántja valami.De vajon mi?
-Lécives egy kicsit kimentek,hogy négy szemközt beszéljek Louissal.-kérleltem a többieket.Louis eléggé meglepődött arcot vágott.Tudtam,hogy ez egy kicsit bunkóság volt de tudnom kellet,hogy mi a baja.
-Persze,hercegnő!-mosolygott Liam majd a többiekell együtt kiballagott az ajtón.Ha lett volna hozzá erőm akkor rá szóltam volna mert le herceg nőzött de most inkább ejtettem az ügyet.Miután szépen sorjában kiballagtak Louis leült mellém az ágyra.
-Mit szerettél volna,sebesült hercegnő.-próbálta Louis elviccelni a dolgot.Azonban most még rosszabban mint szokta.
-Louis!Mi a baj?-néztem Louis szemeibe.Ami televolt zaklatottsággal.Már megint nagyon meglepett arcot vágott.
-Nincs semmi.Honnan veszed,hogy baj van?-tett úgy mintha semmi sem történt volna.Jaj ennyire hülye azért nem vagyok.
-Louis,bökd ki most azzonal.-meredtem rá a maradék erőmet összegyűjtve.Louis csak bámult maga elé majd végre megszólalt.
-Natalie!Miért nem hagytad,hogy Harry bejöjjön hozzád?Hiddel ma már eleget szenvedett!És miért vagdostad meg magad miatta.Miért teszed ezt vele?velünk?-meredt rám mérgesen Louis.Hát persze még ezek után is ő a kis ártatlan.És miért hiszi mindenki azt,hogy megvagdostam magam?
-Louis,most ne őt védd.Mert szerintem kevesebbet szenvedett mint én.És utoljára mondom neked,hogy nem én ártottam magamnak hanem egy kutya támadott meg és beugrottam az ablakon,hogy ne tépjen szét.
-Jól van rendben van hiszek neked.-mondta Louis de látszott rajta,hogy hazudik és csak nem akarja,hogy felizgassam magam.Felállt mellőlem és a konyha ajtó felé ment.
-De te ne feltételezd azt,hogy Harry kevesebbet szenvedett.Mert egész úton miattad volt ki idegileg sőt Natalie elárulom,hogy olyan lelki ismeret furdalást csináltál neki,hogy még sírt is pedig soha nem szokott.-oktatott ki Louis amire a többiek óvatosan benéztek a félig kinyitott ajtón.
-Persze,legyek ezért is én a hibás.-ordított még mielőtt kilépett az ajtón miközben kinyitotta az ajtót megláttam Harry arcát.Nagyon zaklatott volt és a zöld szemeivel egyenesen a lelkembe nézett.Becsapódott az ajtó és eltört nálam a mécses.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése